fotó: AFP

Ezen mozdulat után könnyebbülhetett meg végleg az összes Barca-szurkoló: Eto’o (jobbra) így szerezte meg a második hazai gólt

A barcelonai visszavágó előtt mindenki arról beszélt, hogy a katalánoknak gólt kell szerezniük, sőt arra is nagyon kell ügyelniük, hogy a Benfica ne találjon a kapujukba.
Alaphelyzetben persze ez joggal várható el a Barcától, csakhogy ezúttal a nyomás sokkal nagyobb volt Frank Rijkaard játékosain. Egyrészt azért, mert Európa-szerte a gránátvörös-kékeket tartják a BL fő esélyesének, másrészt mert a lisszaboniak nincsenek egy súlycsoportban a kontinenselittel. Ehhez párosult még az első összecsapásról hozott gól nélküli döntetlen, ami azt jelentette, hogy a Benfica minden esetleges gólja szinte kettőt ér, miközben a Barca az ezt megelőző három mérkőzésén mindössze egy, tizenegyesből szerzett találatot jegyzett.

Az élgárdák zömére bénítóan hatna ekkora nyomás, a Barcelona mégsem roppant össze, és az első perctől igyekezett a saját játékát játszani, amit még Ronaldinho korán elpuskázott büntetője sem tört meg. Mindamellett látni kell: a Barca annak is köszönhette fölényét, hogy a Benfica képtelen volt érvényesíteni saját akaratát, ráadásul Ronald Koeman együttese időnként fölöttébb ijedten játszott. A portugál védők, miként a Luzban is, nemegyszer hozták helyzetbe az ellenfél csatárait azzal, hogy idegességükben rosszul passzoltak. Meglehet, számottevő javulásnak minősíthetjük az egy héttel ezelőtti produkcióhoz képest, hogy Moretto kapus ezúttal csak parádés védéseivel tűnt ki, és életveszélyes módon nem ajándékozott el labdákat.

A mérkőzés fordulópontja Ronaldinho gólja volt, hiszen a barcelonaiakat tökéletesen megnyugtatta az előny, mert ráéreztek, hogy a Benfica a betonvédekezésnél többre nem képes. Nem feltételezhetjük, hogy olyan profi gárda, mint a katalán, belenyugszik a minimális előnybe, elvégre a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata között még a harmatosnak tűnő ellenfél is megrázhatja magát, ám mivel a Benfica a szünetig egyetlen helyzetet sem dolgozott ki, a fordulást követően a Barca mégis visszavett az iramból. A területhez és levegőhöz jutó portugálok ziccerig eljutottak, amely kimaradt ugyan, de a nyugtalanság azonnal belengte a Camp Nout.

A Barca szerencséje, hogy a gárdát két olyan játékos vezeti, mint Ronaldinho és Eto’o. Egyikük sem állt le egyetlen pillanatra sem, vállukra véve a csapatot a mostanában divatos „jogo bonito”, azaz „szép játék” helyett a „jogo eficaz”, azaz az „eredményes játékra” törekedtek. A katalánok saját térfelükön támadták le a portugálokat, a labda alig volt a Benficánál, de a második gólig azért így sem dőlhettek hátra a gránátvörös-kékek szurkolói.
Korántsem biztos, hogy ez a teljesítmény a Milan elleni elődöntőben elegendő lesz, már csak azért sem, mert az olaszok alighanem többször jutnak el Víctor Valdés kapujáig, hiszen náluk is kiváló támadók futballoznak.

Csütörtökre virradóan Barcelonában persze senki sem foglalkozott azzal, hogy több kell-e a Milan ellen, a városban ünnepelték, hogy Katalónia büszkesége kilencedszer jutott be a legnagyobb presztízsű európai klubtorna elődöntőjébe

Ronaldinho: akcióból sikerült
Játszott perc: 90
Gól: 1
Kaput eltaláló lövés: 2
Kapu fölé-mellé szálló lövés: 1
Elkövetett szabálytalanság: 4
Elszenvedett szabálytalanság: 3
Les: 0
Sárga lap: 0

Ha a Barca visszafogott vezére, Ronaldinho a harmadik percben a Petit kezezéséért megítélt 11-esből bevette volna Moretto kapuját, még fenségesebb lenne a kaput eltaláló lövés/gól együtthatója, így be kellett érnie a – szintén pazar – 0.5-ös mutatóval.